Megnyitóbeszéd
Tisztelt Hallgatóim!
megtisztelő kötelességemnek teszek eleget, amikor két fiatal művész mai celldömölki kiállítását megnyitom.
A kiállítás rangját emeli, hogy a megnyitása egybe esik hazánk felszabadulása 36. évfordulója ünnepségsorozatával. És erről a jeles ünnepről ez alkalommal is szükséges megemlékezni, mert felszabadulásink értelmet adott harcainknak, áldozatainknak, általa valósítottuk meg az új társadalmat, az új jogot, gazdaságot, kultúrát, morált.
Egy művészeti kiállítás is alkalmat adhat számba venni a megtett utat, elért eredményeinket, mert változatlan a felelősségünk jelenünk szelleméért, munkánk, jellemünk, műveltségünk, példánk milyenségéért, korunk szellemi, gondolati nyitottságáért, alkotni kész milliók számára az alkotó körülmények biztosításáért.
És ezekkel a gondolatokkal már elértünk a mába, jelenbeli lehetőségeinkhez.
Celldömölkön már hagyomány, hogy kiállítások sokaságával szolgálja az egyetemes magyar kultúra terjesztésének ügyét, írni a mindig megújulásra kész műveléspolitika aranylapjait.
A kemenesaljai Művelődési Központ csaknem egy évtizede törekszik arra, hogy neves művészek és amatőrök alkotásai százai és ezreinek bemutatásával is biztosítsa Kemenesalja népének kulturális felemelkedését, a különböző képző- és iparművészeti ágak legszebb alkotásainak megismerését, biztosítsa a művészet és a társadalom demokratikus kölcsönhatásának, együtt lélegzésének feltételeit.
Móricz Sándor, Hetés György, Szalóky Sándor, Antal Károly, Szilágyi Mária, Kass János, Vilt Tibor és más neves művészek, valamint a celldömölki amatőr alkotók tárlatai után most két fiatal, pályakezdő művész bemutatkozását fogadjuk nagy szeretettel.
A művészi pályán elindulni rögös út bejárását jelenti. Eljutni az első önálló, nyilvános szereplésig minden művésznek álma, kétség, gyötrelem, izgalom, művészetének vizsgája, nagy állomása.
Először találja szembe magát a művész a közönséggel, akiért és akinek áldozta eddigi tevékenységét. Nem könnyű idáig eljutni, hiszen ma is van számtalan példa az alkotókat iskolamester módjára kioktató hangra, vagy kritikai tabukra, a szocialista demokratizmus, esetenként a esélyegyenlőség megsértésére is. S csak ha ezeket az akadályokat sikerrel veszi, következhet az alkotó legnagyobb kritikusa, a tárlatlátogató közönség a maga sokszínűségével, ízlés és véleménykülönbségeivel, s a többnyire a vendégkönyvi beírásokban megnyilatkozó szókimondásával.
Az igazi alkotótehetségek azonban természetesen vállalják mindezt.
Mint ahogy örömmel és izgalommal vállalta ezt a két fiatal is, akik mától mutatkoznak be a városunk művészetkedvelő közönségének, túljutva a szigorú szakmai zsűri magasra állított mércéin.
Nem lehet, és nem is a célom az ifjú alkotók művészetkritikai méltatása, ezért engedjék meg, hogy a szakszerű értékelés lehetőségét meghagyva az arra hivatott szakembereknek, ezúttal csupán rövid bemutatásukra vállalkozzak.
Nagy Katalin alkotásaival már szerepelt a szombathelyi Tértextil Biennálén is, önálló kiállítása azonban most van először.
Ma már – a pályakezdés útkeresésén mindinkább túljutva – korszerű és izgalmas, komoly gondolatiságot hordozó varrott és más technikájú alkotásokat mutat be.
Nagyméretű, tiszta felületű munkái sajátos, egyre határozottabb stílusegységet mutatnak, és kiválóan alkalmasak épületbelsők díszítésére.
Kisebb méretű alkotásai finomságukkal, a biztonsággal alkalmazott technikai megoldások mögött rejlő gazdag mondanivalóval, míg filcképei főként anyagszerűségükkel és elevenségükkel hatnak.
Koncz Imre kerámiái jól illenek a textilművészeti alkotások közé. Nagy edényei, vázái régmúlt idők kultúráját idézik anyaghatásukban és méreteikben egyaránt. Ugyanakkor az útkeresés meg-megújuló formajátékát is fellelhetjük ezekben az alkotásokban, melyek tükrözik a továbbgondolás és továbbfejlesztés igényét, az egyéni, sajátos stílusra törekvést.
Mesterien korongolt tálai, szép, sima vonalúak. Színezésük mértéktartó és harmonikus, egyszerűségükben pedig mély esztétikum rejlik.
Mindkét fiatal művész közös vonása, hogy olyan tárgyakat alkotnak, amelyek környezetünk, mindennapi életünk megszépítésére, díszítésére, otthonosabbá tételére hivatottak.
S bár még csak a pályájuk elején vannak túl, de kezdeti lépésein vannak túl, de szándékaik, törekvéseik és alkotásaik – úgy érzem – nagyon ígéretesek.
Tisztelt Hallgatóim!
Celldömölkön kiállítani ma rangot jelent. Ennek bizonyítéka, hogy neves művészeink közül sokan visszatértek és másodszor is bemutatkoztak Kemenesalja művészetet szerető, művészetet tisztelő közönsége előtt. Közülük néhányan Móricz Sándor, Szalóky Sándor, Antal Károly örökre beírták nevüket Celldömölk most formálódó művészettörténetébe, hisz több alkotásuk a város tulajdona, ékesíti tereinket, közintézményeinket.
Ezeknek a művészeknek sorába tartozik Szilágyi Mária keramikus, Koncz Imre édesanyja, aki a legtöbbet, egész munkásságát, életművét adományozta Celldömölk városának. Ezt a gesztust azért tette, mert szíve melegével magáénak érezte a Kemenesalja szépségét, az itt élő emberek művészet iránti tiszteletét, szeretetét. Sajnos őŐ már nem lehet közöttünk, de öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy jelen lehetünk fiának a művészi pályán megtett első lépéseinél.
Nagy Katalinnak és Koncz Imrének azt kívánom, hogy művészi pályájuk legyen töretlen. Bízunk abban, hogy ez a mai kiállítás hozzá segíti őket ahhoz, hogy alkotómunkájukban még markánsabban tudják önmagukat nyújtani. Alkossanak minél több szépet, műveik mint díszítőtárgyak sok irányban szolgálják az emberek ízlésének fejlődését, általános műveltségük gyarapodását.
Kívánjuk közösen azt, hogy mint érett, kiforrott művészek térjenek újra vissza a Sághegy tövébe, hadd lássuk első lépéseik segítése milyen erőt, művészi ihletet adott további munkájukhoz.
Nagy Katalinnak és Koncz Imrének minden jelenlévő nevében is gratulálok kiállításukhoz, kívánva azt, hogy művészetükkel, emberi magatartásukkal öregbítsék a magyar művészet jó hírét a világban és műveikkel járuljanak hozzá az egyetemes magyar művészet gazdagodásához. A kiállítást ezennel megnyitom, mindenkinek élményben gazdag perceket kívánok.
Kálmán Jenő, a városi pártbizottság első titkára
Sajtóvisszhang
